Két fontos kijelentés hangzik el itt. Az egyik akkor, amikor meg akarják tiltani az apostoloknak, hogy hirdessék a feltámadott Jézus Krisztust: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek” (29). A másik ilyen kijelentés arra vonatkozik, hogy ad az Isten Szentlelket azoknak, akik engedelmeskednek Istennek (32). A kettő összefügg, hiszen Isten akaratát csak akkor ismerhetjük meg helyesen, és csak akkor engedelmeskedhetünk annak, ha a Szentlélek „pontosan” felfedi előttünk, Igéjére figyelve, az Ő akaratát. Isten őrizzen meg bennünket attól, hogy a saját akaratunkat gondoljuk bele az Isten akaratába, és annak engedve azt hisszük, hogy „szentlelkesek” és engedelmesek vagyunk. Ezért mindent megelőzve kell könyörögni Isten Lelkéért, hogy az Ő valóságos akaratát megismerve engedelmeskedhessünk az Ő akaratának. Bizony ez sokszor egybeesik azzal, hogy embereknek kell engednünk megoldások, békességek, épülések, gyógyulások érdekében. Mi pedig Isten akaratára hivatkozva büszkék vagyunk arra, hogy embereknek nem engedünk, miközben képviseljük a magunkét, Istenre hivatkozva. Ez nem a Szentlélektől való, noha büszkék vagyunk rá.

1Mózes 16

67. zsoltár

* Csodáktól hemzseg ez az igeszakasz. Rendkívüli módon cselekszik itt az Úr, rendkívüli időkben, felhasználva apostolait. Isten csodálatosan cselekedett az apostolokért. Ennek egyik jele volt, hogy éjszaka megnyitotta a börtönök ajtaját, és kivezette őket onnan (19). Az apostolok „csodálatosan”, azaz Isten erejével, engedelmesen és bátran hirdették Jézus Krisztus feltámadását, és az üdvösség örömhírét (30-32). Az apostolok csodákat tesznek, hiszen Isten ereje munkál bennük, ezért sok jel, gyógyulás történik általuk, és tömegek keresik fel őket. Ezt meg is irigylik a hivatalos vallási és szellemi vezetők tőlük (12-17). Ma is cselekszik az Úr, ugyanúgy csodálatosan, de másként. Vegyük észre, ma, másként, hogyan használ az Úr, ugyanolyan „csodálatosan”, bennünket.