Ádáz ellenségek közé ékelődött Júda törzse, ezért erős vezetőkre volt szüksége, olyanokra, mint Dávid, hogy „életben maradjon”. Életben maradni, jobban élni, a másik fölött élni, ezért erősnek lenni, erős „vezetőként”. Igen, ez fontos, Jézus Krisztusig. Őbenne azonban örök életünk van, tehát nem kell az életre törekedni, mert az élet már eleve a miénk. Jézus Krisztus az egyetlen, aki életet ad, minden más életre való törekvésünk valójában halált nemz. Az a tény, hogy éppen Jeruzsálemet nem sikerült elfoglalni, figyelmeztet, mind a mai napig, hogy noha itt mindenki megkapja jutalmát, de e világ valóságában nincsenek „tiszta képletek”; sőt, ez a tény alázatban tartja Isten népét is, mert életünk és tisztaságunk Jézus Krisztusban van, és minden „vegytisztaságra” való emberi erőlködés valójában az embertelenség határa. Van út, vannak határok, van élet; de csakis Jézus Krisztusban; persze az Ő eszközeiként mi is húzunk határokat, de ezt csak nagy alázattal és szelídséggel tehetjük, még akkor is, ha a határhúzás „határozott húzás”. – Ez e nehéz részek nyolcadik magyarázati lehetősége.

1Thessalonika 2,13-20

299. dicséret