Itt az Úr cselekszik!* De miután összedőlt Jerikó, Isten népe mégiscsak öl.** Az isteni kijelentés ama korában a kivont kard volt az eszköz, hogy Isten akarata érvényesüljön, amely a Megváltó érkezését, és annak megváltó szeretetét akarja munkálni. Jézus Krisztus után mi többé „kivont karddal” nem állhatunk elő (Lukács 22,47-52); - meggyőződésem, más kultúrák sem tehetnék; - de az sem megengedhető, hogy Isten népe, akár „lelki karddal is”, megfélemlítsen másokat (1). Amennyiben Isten félemlít meg valakit, akár hűséges prófétai szolgálatunk által; az egészen más! A másik embert vagy „simogatod”, vagy te magad pusztulsz bele abba, hogy a másikat „megütöd”, noha ő az elszenvedője. Isten munkál; Jézus Krisztusban munkál igazán; minden korábbi „eszköz”, a krisztusinak csak előkészítése, a kor gyarló viszonyait felhasználva. De nincs más „eszköz”, csak a krisztusi! Az már egy másik, nagy kérdés: hogyan érvényesül ez a krisztusi út, a „mai, modern, honfoglaló barbárságok” rengetegében?
Galata 6
466. dicséret
* Ez döntő az igeszakasz megértésében (2). A város emberi erővel bevehetetlen (1); még felkészült, felszerelt, szervezett hadsereg is tehetetlenül állt volna „Jerikó falai” alatt. Isten az, aki népének kezébe adta a várost (16). Ők csak engedelmesen körbejárták, hét napon át Jerikó falait, az Úr rendelkezése szerint; - és összeomlott Jerikó (3-16).
** A probléma ott kezdődik, amikor Isten parancsot ad minden városlakó kiirtására; mindenkinek vesznie kell, senkit nem érinthetnek, csak a kardjaikkal; semmiféle kincset nem vehetnek magukhoz, mert az Úr házát illeti az (18-19). Merjük most „kívülről” nézni ezt az igeszakaszt, eltekintve a „hagyományos válaszainktól”, amelyeket később majd még érintek. A „teológiátlan kérdésfelvetés” azért nélkülözhetetlen, mert ez a könyv sokak számára ma is taszító; ezzel szembe kell néznünk. Még akkor is, ha kétségtelenül vannak olyan helyzetek, amikor, ha én nem lépek, a másik barbarizmusa áttapos rajtam és a rám bízottakon. Ne felejtsük el, nemcsak Isten népe, hanem az ott lakók sem voltak „angyalok”.
