A TETTLEGESSÉGRŐL. Egy „ihletett” kisfilm terjed az interneten, amelyben tizenéves fiúcskákat kérdez egy riporter. Először általános kérdésekkel indít: hogy hívnak, hány éves vagy, mi szeretnél lenni, ha nagy leszel és miért? A kisfiúk udvariasan, értelmesen válaszolnak. A beszélgetésben következik egy második fordulat: odajön hozzájuk egy hasonló korú, szép kislány és a riporter kéri, hogy mutatkozzanak be egymásnak és mondják el, hogy tetszik-e nekik a kislány és miért. A fiúcskák zavarban vannak, de értelmesen, udvariasan válaszolnak a kérdésre. Megsimogatják a kislány kabátját, örömmel mosolyognak rá, elmondják, hogy miért szép. A harmadik, váratlan fordulat akkor történik, amikor azt kéri a riporter a fiúcskáktól, hogy adjanak a lánynak egy pofont. A kisfiúk megdöbbennek; majd tiltakoznak: nem. Miért nem? – hangzik a kérdés. Azért, mert lány, azért mert szép, azért mert senkit nem bántunk, semmi okunk rá; az egyik kisfiú, minden megjátszás nélkül azt mondja, mert nem krisztusi.* A „rendes közösségnek” legalapvetőbb feltétele a tettlegesség hiánya. A mai Igében ezt emeli ki a 17. vers, amikor a vérontás bűnéről szól. A példázatban említett kisfiúk szemléltetik az üzenet igazságát. Ne felejtsük el, pofont adni nemcsak kézzel lehet, és minden „vérontás” „pofonokkal” kezdődik.** Az Ige üzenete nem zárja ki a szigort, de mindenek fölé helyezi a krisztusi irgalmat.

János 9,1-12

460. dicséret

* A Példabeszédek könyvének 28. fejezete, hasonlóan a következő 29. fejezethez többek között az egészségesen, rendben működő társadalom feltételeiről szól. Erre a holnapi igemagyarázatban rámutatok, de a mai Igét is próbáljuk ezzel a szemmel olvasni. 

** Tudjuk, hogy ölni nemcsak vérontással lehet. 

A mai Ige a vérontás bűnét olyan súlyos bűnnek tartja, amely megbocsáthatatlan, ezért mondja, hogy a vérontó hadd fusson a sírig, ne segíts neki. Mi az Újszövetség fényéből másként látjuk, de ez csak aláhúzza a mai Ige igazságát.

A példázattal nem azt állítjuk, hogy a gyermekekben még ott van az eredendő jóság, de azt igenis állíthatjuk, hogy adott helyzetekben Isten Szent Lelke emlékeztethet bennünket arra, hogy honnan jövünk.