Boldog az, aki hitt, mert beteljesedik rajta, amit az Úr mondott neki (45). Aki hitt, az döntő helyzetekben ráhagyatkozott az Úrra (38). Aki hitt, az pecsétje annak, hogy az Úr már előtte döntött róla. Aki hitt, annak szívében megmozdult az új élet, a krisztusi élet (41). Aki hitt, az áldott, az elindult a másik felé, az észreveszi a másikban is az Úr áldottját (42). Aki hitt, az magasztalja az Urat (46), mert Ő hatalmas, és hatalmas dolgokat cselekszik (51), és az Ő hatalmas tettei úgy mutatkoznak meg, hogy ránk tekint (48), üdvözít (47), nem az emberi mérték és érték szerint bánik velünk: hatalmasokat szór szét, megalázottakat emel fel (52-53). Aki hitt, annak megnyílik a szája, többé nem lehet néma (57-66). Aki hitt az boldog, de nem csak önmagának boldog, saját magát „élvezve”, hanem az Isten dicsőségére és mások boldogulásának is élve (48).