EMLÉKEZZÜNK? Ezen a héten hét kérdésre válaszolunk a napi Igék alapján. Egy nyugdíjas barátomnál jártam nemrégiben, akivel mindig jó beszélgetni. Örömmel hallgattam, ahogy beszélt nagy ívű életéről, felelősségteljes munkájáról. Lapozgatjuk a dokumentumokat. Azóta ez már a múlt, a vállalat sem létezik, amelynek élén állt. Keserédes emlékezés ez; de egy nagyszerű életre való emlékezés. Egy hasonló példa, „világméretekben”. A huszadik század elismert operaénekes dívája volt Maria Callas: hatalmas sikerekkel, de hirtelen hanyatlással, korai halállal.* - Király voltam, írja a szentíró, és ez a múlt idő őszintévé teszi őt, aki nemcsak saját életére, hanem magára az életre is letisztultabban tekint. Elmúlt a dicsőség, a „királyság”, és ebben a kegyelmi állapotban rádöbben az ember arra, hogy minden „királyság” hiábavalóság, hasztalan erőlködés, mert elmúlik (14); miközben az ember „királyként” sem tudta megjobbítani a világot, vagyis a görbe nem lett egyenessé (15).** - Valóban igei igazságok ezek: mert a világot csak a feltámadott Úr, és az Ő közelsége képes egyedül megváltoztatni. A diagnózis tehát tökéletes. A feltámadott Jézus Krisztusra emlékezzünk, Ővele közösségben lehet a görbe egyenessé, és az örök jövő „elengedheti” a múltat, az elhibázott múltat is, és megeleveníti a jelent.

1János 2,1-6

103. zsoltár

* Maria Callas életútjának summája: tehetség, gyönyörű hang, szépség, óriási karrier, mindent elért, az egész világ a lába előtt hevert; mindehhez a magánéletében érdekvezérelt tettek társultak; aztán beköszöntöttek a kudarcok, az elbizonytalanodás, a gyors hanyatlás feldolgozhatatlansága, majd a korai halál.

** A görbe nem lett egyenessé, vagyis nem változott a világ, nem változott az ember, látszólag maradt a rossz, a bűn, emberileg nincs megoldás (15). A sok tudás és akarás is csak sok szenvedést okozott (16-18), ezért nem jó törekvőnek lenni ebben a mulandó és megváltoztathatatlan világban.