Ezt a fejezetet a maga egészében nézzük. Szó van itt arról, hogy bőség, békesség és Isten mindenre elégséges jelenléte száll arra, aki Isten Igéjéhez engedelmesen igazodik (3-13); de szó van arról is, hogy a nyomorúság átkát kapja az engedetlen: szárazság és éhínség, veszélyes állatok, járvány, ellenségek, fogság és pusztulás vár azokra, akik eltérnek az Úr nekünk kijelentett Igéjétől (14-15). A fejezet azonban a megtérés reménységével és a helyreállítás ígéretével zárul. Isten visszaemlékezik szövetségére és gondja lesz népére (40-42). Életutunkon megtapasztalhattuk azt, hogy Istennek van igaza, amit mond, értünk mondja, hogy megóvjon a nyomorúságtól; mindazonáltal szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (Róma 8,38-39). Ez a bizonyosság az, ami igazán erőt ad, hogy hálaadással az Úr törvényéhez igazodjunk.