Mi az Úr tulajdonai vagyunk. Ő szent, mi is legyünk szentek, mint ahogy a fürdőkád sem lehet gyakran száraz, mert akkor nem tölti be rendeltetését. A fürdőkád azonban önmagában soha nem lehet vizes, csak ha „felülről” beletöltik a vizet. Az ember önmagában soha nem lehet szent, csak ha az Úr megtölti az embert szentségével. Ezt hangsúlyozza az Ige, miszerint ez a szentség nem az ember teljesítménye, hiszen az Úr az, aki kihoz minket a sokféle tisztátalanság fogságából a tisztaság szabadságára, ahogy népét kihozta Egyiptomból (45). Ezért a tiszta és tisztátalan állatok megkülönböztetése csak egy része azoknak a rendelkezéseknek, amelyek megtartása által Isten népe kinyilváníthatta a hozzájuk közeledő Isten iránti ragaszkodását. Az itt tisztátalannak minősített állatokat idegen kultuszokban tisztelték, Izráel fiainak ezért tisztátalanok ezek.* A tisztaság azonban nem az evésen múlik, mert nem az fertőzi meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami onnan kijön (Máté 15,11; Cselekedetek 10,15). A tisztaság több, mint étkezés és szabályok betartása. A szentség kegyelem, vitathatatlan Istenhez tartozás. Ez a bizonyosság azonban megtisztít.

Róma 5,12-21

295.dicséret

* …miközben az ősi higiénia nyomai is felfedezhetők a tetem fertőző voltára utalva (39).