Most csak a fehér lóról szólunk. János, ahogy ezt a 13. fejezet magyarázatánál is látni fogjuk, az antikrisztust úgy rajzolja meg, mint Krisztus ellenképét, aki éppen „krisztusszerű” vonásaival csábítja el a föld lakosait. A fehér lovas ilyen „krisztusszerű” vonásokkal rendelkezik, de nem krisztusi. Ez egy fontos üzenet: sokan jönnek majd Krisztus nevében, újat, élő hitet, megújulást, evangéliumot ígérnek; a régire nemet mondanak. Minden ilyen önigazult, magabiztos, régit mindenestül romboló megújulás hamis, nem krisztusi, így valójában a végidők jele, félelmetes, ítéletes, apokaliptikus. Manapság ez a „fehér lovas”, ez a hamis krisztus olyan sokféleképpen rombolja a Krisztus egyházát, benne minket is. Nem megújulás kell már, hanem az, hogy végre szeretetben, legalább egymásban felismerjük a Krisztust!

Jób 16

339. dicséret

* Most csak a fehér lóról szóljunk. Magyarázták ezt a képet a gonoszság hatalmai felett győztes Krisztusra, a dicsőségben visszatérő Krisztusra, általánosabb értelemben az evangélium diadalútjára. Kortörténeti értelemben a más népek leigázására törő, hódító, erőszakos hatalom jelképe lehet ez a lovas, amely az első század végén már a Római Birodalmat is fenyegette, hiszen keletről nyilas pártus seregek törtek a birodalomra. Minden hódító háború megnyomorítottá tesz hódítót és meghódítottat egyaránt, az életünk pedig tele van ilyen „háborúkkal”: győzni a másik felett, még a hitben, a kegyességben, a buzgóságban, a hitigazságokban, a megújulásban is. A Jelenések könyvének és e fejezetnek összefüggésében azonban egészen mást jelenthet ez a kép (lásd a magyarázatot).