Tévelygünk, mert valójában nem hiszünk a feltámadásban, és így nem hiszünk Isten új és örök életet adó hatalmában sem (29). Ezért olyan az életünk, amilyen: csak az „itt és most” önző lehetőségeire koncentrál. Hasonlóak vagyunk Jézus korának „modern, szabad-gondolkodóihoz”, a szadduceusokhoz, akik kimondták: nincs feltámadás (23); de ha nincs feltámadás, akkor nincs hatalmas Isten, így akkor valójában ez az élet van, ami rothadás és halál. Ez az „okos” csoport gúnyolódva tesz fel Jézusnak egy kérdést, ami a sógorházasság akkori rendelése alapján (5Mózes 5,25)* akarja bizonyítani, hogy elképzelhetetlen, felfoghatatlan, lehetetlen a feltámadás utáni élet. Jézus válasza határozott bizonyságtétel arról, hogy Isten az élők és nem a holtak Istene, és az örök élet nem képzelhető el erre a világra tekintve, mert egészen más, de jó! Mindaddig halálosan tévelygünk, legyünk bármilyen eredményesek is ebben a világban, amíg nem hisszük Isten életet és új életet teremtő hatalmát, amely Jézus Krisztusban legyőzte a halált is!

* Sógorházasság lényege: ha a férj fiú utód nélkül halt meg, akkor a feleségét vegye el az elhalt férfi testvére, és támasszon neki utódot.