Joó Sándor 1968-as igehirdetését, erről a textusról, kívülről tudom. Ennek az igeszakasznak nincs ennél ihletettebb magyarázata. - 1. Honnan van ezen a világon a rossz, a gonosz (27). Ez így elméleti kérdés. A Szentírás spekulatív kérdésekre nem ad választ. Az Ige mindig csak a gyakorlati kérdésekre koncentrál: kijelenti a tényt, hogy a rossz van.* - 2. Nincs olyan „szántóföld” a világon ahol ne kettős magvetés történne. A búza magva mellett a konkoly magvait is elszórják, így aztán a kettő együtt növekszik, együtt zöldül (26). A legjobb szándékú emberi törekvések és gondolatok mellett is mindig ott rejtőzik, vagy éppen nyilvánvalóvá lesz annak ellentéte. Az Ige hirdetése közben ez a kettős magvetés a legintenzívebben működik. - 3. Mi, Isten szolgái szent buzgósággal szeretnénk engedélyt kérni, hogy hadd szaggassuk ki a konkolyt a búza közül (28). Erre az indulatra azonban határozott „nem” a gazda válasza (29). Ez a „nem” szólhat igaz hívő buzgóságunknak, mindent megmagyarázni, tételezni akaró teológiánknak is. - 4. Lesz majd ítélet. De várni kell az aratásig!** Abból induljunk ki, Isten sokkal kegyelmesebb máshoz, és szigorúbb énhozzám.

1Sámuel 30

35. zsoltár

* Példázatunk szerint éjszaka jött az ellenség (28), és konkolyt vetett a nappal elszórt búza magvai közé (24-25). Annyit tudunk még, hogy ez az ellenség, az ördög (39). De hogy az micsoda, hogy néz ki, honnan keletkezett, és miért létezhet ezen a világon (megint elméleti kérdések), ezekre nézve hiába keresünk feleletet.

** Ott a gazda majd megmondja az aratóknak, hogy miként történik a kaszálás (30). Ki merné tehát itt eldönteni, hogy ki a konkoly és ki a búza. Vigyázz, a búza és a konkoly, éretlenül hasonlít egymásra. Lehet, hogy a konkoly, valójában elkésett búzaszál. Meglepetések lesznek odaát!