E történetben szereplő három csoport üzen. Vannak olyanok, akik időt, fáradtságot, vagyont áldozva keresik az Isten által készített szabadítást (1-2); ha nem is tudják, kegyelmi állapotban vannak. Sokan elméletben mindent tudnak Isten dolgairól (Mikeás 5,1-3), de olyanok, mint a pókhálós, sötét szoba (4-6). Lelepleződnek azok is, akik csak itteni érdekeiket és hatalmukat védelmezik (7-8). A pogány csillagászok arcra borulnak a kis Jézus előtt, mert látják benne a Krisztust (11). Máté igehirdetésének alaphangja, teológiájának lényege nyer kifejezést a pogány csillagászok hódolatában: Jézust Izráel elveti, ezért az Úr, halálával és feltámadásával egy más népet választ magának, az egyházat (Ravasz László). Dobbanjon meg a szívünk, mert áldott kiváltság és szent felelősség, amiben vagyunk; nehogy mi is bepókhálósodjunk!*

Mikeás 5

182. dicséret

* Nagy Heródes idejében (Kr. e. 37-4) születni nem a legalkalmasabb idő, hiszen sok gonoszságot tart számon a történelem Heródes királyról. Isten történelemszemlélete azonban más, Ő mégis ezt tartotta az idők teljességének (Galata 4,4). Ekkor az egész „befogható” világon elterjedt egy világkirály születésének váradalma. Sok minden tapadt ehhez a várakozáshoz, de mégis reménységgel vártak valami jobbra, mert elég volt a régiből. Ma nincs várakozás, beletapadtunk a jelenbe! A változás ott kezdődhet, amikor felelősen előre tekintünk, és kimondjuk, hogy a mostaniból elég volt; sőt arra is rádöbbenünk, hogy a magunk ereje kevés a változtatáshoz, több kell! Ezek a „bölcsek”, Babilonból jöttek, ahol a fogság óta sok zsidó élt, és általuk elterjedt a zsidó messiási reménység keleten is, amelyek kapcsolódtak a nem zsidó várakozásokhoz. Igazi adventi időszak volt ez, Isten mindent szépen intézett, előkészítette a Megváltó érkezését.