Nézzük karácsony evangéliumát! Itt a főszereplő Isten Szentlelke. A világ teremtésének is Ő volt a kivitelezője, az új teremtésnek szintén: Őnála semmi sem lehetetlen (Lukács 1,37). - Istennél nem lehetetlen az, ami fölötte van az értelmünknek. Itt csoda történik, karácsony csodája: Isten egy pillanatra felfüggesztette az általa teremtett törvényszerűségeket, és belenyúlt abba, amelynek eredménye, hogy Mária áldott állapotban van a Szentlélektől (18).* - Istennél nem lehetetlen, hogy Szentlelke által teljesen újat kezdjen (18); ide értve azt is, hogy eltekintsen bűnös voltunktól, vétkeinket elfedezze és azokról többé meg ne emlékezzen (21). Jézus Krisztus jövetelének célja tehát nem „társadalmi és politikai” célzatú, hanem alapvetően több. - Istennél nem lehetetlen, hogy kijelentse magát nekünk, és így a szűk látókörünk ráélesítsen az örökkévalóságra (20). Bizony szükség lenne erre az élesített valóságszemléletre, mert annyira szűk a látásmódunk, beszűkült az életünk, akár okos természettudósként is. Ne féljünk ettől a valóságos élettől! Ne féljünk magunkhoz venni az Isten ajándékát (20), Krisztust, az élet teljességét, az isten eredeti szándéka szerinti újat! - Az Istennél nem lehetetlen, hogy mindenkor, mindenütt velünk legyen (23); és így az új életben, az üdvösségben megtartson, sőt annak gyümölcseit már ebben a világban megérlelje rajtunk. Ezek a gyümölcsök most Józseffel kapcsolatban olvashatók: József minden körülmények között szereti Máriát (19), nem azonnal cselekszik, hanem végiggondolja a dolgot (20), engedelmesen fogadja a kijelentést (24-25).

Mikeás 4

327. dicséret

* Érdemes felidézni, hogyan önti szavakba ezt a csodát hitvallásunk: „Isten örök Fia, aki igaz és örök Isten és az marad, szűz Máriának testéből és véréből a Szentlélek munkája által, valóságos emberi természetet öltött magára” (Heidelbergi Káté 35).