A gyülekezet, mint egy család gondoskodott az özvegyekről is, nyilvántartásba vette, a szeretetszolgálatban foglalkoztatta, eltartotta őket (9). Ez a tisztelet és a szeretet jele volt: gondoskodó szeretet sem lehetséges tisztelet nélkül (1-2).* Az özvegyek közé azonban csak a tényleg rászorulókat vehették fel (4-16), - akiknek családjuk volt, vagy még fiatalok voltak, azok ne terheljék a gyülekezetet (16), mert lehetőségükben áll életüket megoldani.** Nagyon fontos üzenet áll itt előttünk: a gyülekezet segítő, tisztelő szeretettel áll a rászorultak mellé, elsőként azok mellé, akik a gyülekezet tagjai; de ennek a segítő szeretetnek elvei és szabályai vannak. Az alapelv pedig az, hogy indokolatlanul ne terheljék a gyülekezetet (16). Belegondolok, mennyit segítünk, terhelve az egyházat, és a „köszönöm” helyett méltatlankodó visszajelzéseket kapunk, „csak ennyi?”. Ma is kaptam egy ilyet. Eszembe jutott Victor János ide vonatkozó magyarázata: „A keresztyén közösség nem arra való, hogy felelőtlenül állást biztosítson egyeseknek”. Aki hitben jár, nem is vár el ilyent, bármilyen nyomorúságos helyzetben szorongana is.
1Krónikák 17
252. dicséret
* Kiket vehettek fel az özvegyek közé? Akiknek gyermekeik és unokáik vannak, ott gondoskodjon az özvegyekről a család (4). Azokat sem kell felvenni az özvegyek közé, akikről egyénileg valaki gondoskodik, tehát helyzetük vagy így, vagy más formában megoldott (16). Nem kell felvenni a fiatal özvegyet sem, ezek menjenek férjhez, vagy dolgozzanak világi munkában; azaz oldják meg az életüket, ne várják ezt a gyülekezettől (14). A gyülekezeti listába felvett özvegy akkor tisztségnek számított. Főként a gyülekezeti szeretetszolgálatban vettek részt, amíg tehették, utána róluk gondoskodtak. Összefoglalva, az özvegyi tisztség feltétele: hatvan évnél idősebb, jó hitves és gondos anya volt, nincs hozzátartozója, korábban is végzett önkéntes szeretetmunkát, azaz jó cselekedetekben foglalatos volt, egészen a magát megalázó lábmosásig, és mostani állapotát is hittel viseli.- Az egyház, mint valóban „özvegy”, ugyanígy várja Szabadítóját.
** Nem szabad az özvegyek közé felvenni az elvált asszonyt, vagy az elvált férfihez nőül ment asszonyt; de ez nem azt jelenti, hogy segíteni sem szabad rajta.
