Milyen legyen a gyülekezet vezetője?* Legyen feddhetetlen, egyfeleségű, megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas, nem részeges, nem kötekedő, megértő, viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár, aki a maga háza népét méltón igazgatja, és a hitben már érett. A listát végiggondolva erősödik meg bennünk egy másik Ige, miszerint a mi alkalmasságunk az Úrtól van (2Korinthus 3,5); de Őáltala, erejével, kegyelméből, egyre inkább ilyenekké formálódhatunk (1-6). - Miért nélkülözhetetlen mindez? Azért, mert a kívülállók a vezetők alapján ítélik meg a többieket, és valójában az Úr ügyét is. Óriási felelősség. Urunk, óvd meg ügyed vezetőit, azaz mindenféle szolgádat a gyalázattól és az ördög csapdájától (7). - Érdekes, már akkor is voltak, akik törekedtek valamiféle vezetésre? Ez a törekvés csak akkor „jó dolog”, ha valóban szolgálni akar, és soha nem öncélú (1). - Még egy apróság, az Ige szerint a friss hívőt fenyegeti a felfuvalkodottság veszélye, fontoljuk meg ezt komolyan (6). 

1Krónikák 13

93. zsoltár

* Az egyházközség vezetőjére vonatkozó elvárások tulajdonképpen minden egyházi szolgára értendők (1). Minél nagyobb „gyülekezetet” képvisel azonban a vezető, annál szembetűnőbb, ha ezekben fogyatékosságai vannak, miközben annál inkább hiteltelenné teszi a Krisztus ügyét. Azon kár vitatkozni, hogy a püspöki tiszt most igeszerűen működik-e, vagy sem; hiszen hiteles, hívő képviseletre szükség van, nevezzük a tisztséget bárminek. Az intézményesülést pedig senki sem kerülheti el ebben a világban!