Próbáljuk végre jól érteni ezt az igeszakaszt. Amikor a férfiakkal kapcsolatban az imádságot említi az Ige, akkor azt hangsúlyozza, hogy a férfiak a tiszta istentisztelet és kegyesség felelősei, ezért fontos, hogy mindenütt ebben mutassanak példát, felemelt kezekkel, vagy arcra borulva, vagy a hétköznapok harcaiban, mindenhogyan és mindenkor (8). Az asszonyok pedig ékesítsék magukat; vagyis ne legyen elhanyagolt a hívő asszony, de ne legyen kihívó sem, legfeljebb férje számára; az igazi ékesség pedig nem a külső, hanem a jó cselekedet (9-10). Az asszonynak ugyanis szintén megadatott a teremtési rendben meghatározott szerepe: ez nem a tanítás, nem az „uralkodás”, sem a gyülekezetben, sem a családban, hanem a fészek-meleg családi és gyülekezeti háttér megteremtése.* Sokféle magyarázati kísérlet próbálta enyhíteni ezt az Igét. Nem érdemes, szerintem a helyére kellene találni végre mindkét nemnek** az Isten teremtési rendjében, acélból, hogy megmaradjunk a hitben, szeretetben és szent életben (15). Fontos szócska az „ugyanígy”; az apostol itt a férfiakra ugyanúgy gondol, mint az asszonyokra (8-9), vagyis nem alá és fölé rendelésről van szó.

1Krónikák 12

161. dicséret

* Háttér nélkül nem érvényesül az előtér sem. A férfi amabban, a nő emebben tartatik meg, azaz lehet, a maga helyén a boldog élet forrása, az isteni rendben; - az üdvösség itt most ezt jelenti (15).

** Ez nem alá és fölé rendelés, nem „több” és „kevesebb”, uralkodó és elnyomott, hanem, Isten teremtési rendje.