- A Krisztus által boldog ember* minden rezdülésével az örökkévalóság királyának, az egyedül halhatatlan Istennek dicsőségét zengi, aki bennünket is megszabadított mindenféle haláltól (17), sőt attól is, hogy a hitben hajótörést szenvedjünk, és újból a gonosz uralma alá kerüljünk (18-20). - Az apostol is erről a boldogságról vall, hiszen irgalmat nyert, korábbi káromló életét megbocsátotta és megújította az Úr, mert megbízhatóvá tette, és szolgálatra rendelte őt (12-13).** - Erről az irgalomról szólni a legnagyobb boldogság, mert vitán felül igaz és elfogadásra méltó ez a beszéd; minden egyéb beszéd csak „félig” igaz, vagy egészen hazug (14-16). 

1Krónikák 10

53. zsoltár

* A tegnapi szakasz úgy fejeződött be, hogy az Istent boldognak nevezte az Ige (11). Valóban egyedül csak Ő boldog maradéktalanul. De Ő bennünket is boldogsággal akar megajándékozni. Aki az Ő „dicsőségében” él, az boldog.

** Boldog az olyan ember, aki ezt az újjászülő irgalmat hasonlóképpen megtapasztalta, akárcsak az apostol: hogy Jézus Krisztus azért jött a világra, hogy a bűnösöket megmentse, végtelen türelmét megmutassa, és örök életre vezessen bennünket, példaként sokak számára.