Azért értjük nehezen a mai Igét, mert a mai keresztyének nagy része tényleges üldöztetést és nyomorúságot nem hordoz az Úrért. A hit mindig a tényleges, Krisztusért vállalt üldöztetésben mutatkozik meg. Legfeljebb saját teológiai meglátásaink, saját kegyességi „köreink”, és a másmilyen Európa miatt „szenvedünk”; ez azonban igen messze van a tényleges üldöztetéstől. A thesszalonikaiak valóságos gyötrelmeket hordoztak el hűségben az Úrért. Ezért ad hálát Pál a hitükért és állhatatosságukért (1-4), könyörög az enyhülésért (7; 11-12), és beszél az Úr Jézus megjelenéséről, aki a tűz lángjában majd bosszút áll mindazokon, akik nem ismerik az Urat, örök pusztulásra kárhoztatva őket (5-9). Ezeket a sorokat csak az értheti, aki tényleges gyötrelmeket szenvedett el Jézus Krisztusért. De még ebben az összefüggésben se értsük félre Isten Igéjét: a bosszú itt nem más, mint Isten igazságának érvényre jutása. Ennek megvalósítása csakis az Úrra tartozik. A bosszú az Úré, én megbocsáthatok, tűrhetek, hitet vallhatok. Isten igazságának érvényesülése pedig jó, áldott történés; - az örök pusztulás pólusa (mit is jelent ez valójában?) pedig Isten titka.

1Krónikák 4

457. dicséret