A thesszalonikaiak életében megtörtént a fordulat, a bálványoktól, az élő és igaz Istenhez fordultak, aki Fiát feltámasztotta, hogy szabadítást adjon (9-10). Ez a fordulat ebben a világban is változást hoz, mert hitből eredő munkát, szeretetből való fáradozást, reménységgel teli állhatatosságot eredményez; a munkáért jár a megélhetést biztosító bér, de a hívő ember a munkát is pontosan végzi, a szeretetből való fáradozás azonban ingyenes és szünet nélküli, ezért csak reménységgel lehet, állhatatosan fáradozni, mint ahogy csak reménységgel lehet ezt az életet „méltó” módon megfutni (3). - Ez a fordulat azért történhetett meg a thesszalonikai hívők életében, mert az Úr már előre döntött felőlük, hogy nem, hagyja őket a „pogány” élet meleg mocsarában (4); de küldött emberi eszközöket is, Pál és munkatársai személyében, akik hitelesen éltek közöttük, és nemcsak szóval, hanem erővel is hirdették nekik az evangéliumot (5-6). - A bálványoktól az Istenhez! Ez a lényeg! Uram, emberileg lehetetlen, mert ebben a világban bálványok között élünk, és bálványokból élünk. Csak Te cselekedheted ezt a csodát, hogy a bálványoktól Hozzád térjünk, és utána se legyünk lehetetlenné a világban; sőt inkább attól kezdve, igazán hasznossá lehessünk (7).

Habakuk 1

57. zsoltár