Isten népe hűtlen (1). Az Úr sok kohón vitte át ezért népét, olvasztgatja őket (10); de türelmes (9), nem hagyja veszni Övéit, újat teremt (6); mert nem engedi gyalázni Önmaga dicsőségét (11). Isten nem önző, amikor önmagáért cselekszik, de dicsősége nem szenvedhet csorbát ebben a világban. Ebből fakad irántunk való, krisztusi szeretete. Ez nem emberi szeretet, érzelmeken alapuló szeretet, hanem az Úr ügyén nyugvó szeretet, ettől tiszta, és semmihez sem hasonlítható. Ez a hír engem mindig megvigasztal, reménnyel tölt el; rádöbbent arra, hogy Kálvin nem véletlenül említette első helyen a szuverén Isten dicsőségét, amiből fakad az irántunk való, megtartó szeretete is.*

Cselekedetek 27,1-8

253. dicséret

* Ez a hír a misszióról való gondolkodásunkat is átírja. Tegnap olvastuk: „agyonfárasztod magad tervezgetéssel” (13). Ez a mi missziói buzgalmunk, missziói látásunk: fáradt, erőtlen tervezgetés, stratégia, koncepció; a menedzsmenthez hasonló nyugati okosságok, - csak éppen azok templomai üresek, ahonnan ezeket a bölcsességeket kapjuk. Kell a terv, a látás, félre ne értsük az üzenetet, de elsősorban megtérés kell, Istentől való új kezdet, az Ő dicsőségének szolgálata (és nem a magunk ügyének képviselete, még a szolgálat leple alatt is). Aztán az Úr majd kézbe veszi a többit. Erről szól a mai Ige. Ez az Ige szerinti, Istennek kedves missziológia.