Egy közelgő Asszír veszély félelme során, a Júdában lakók Egyiptomban láttak támaszt (1-2). Ezt az Isten engedetlenségnek tartja (8): szégyent vallanak mindazok, akik „Dél Behemótjában” bíznak, mert segítsége üres hiábavalóság (6-7).* Valóban hiábavalóság emberekben, hatalmasságokban bízni, Isten nélkül tervezni és szerződni, mert megsemmisül előbb – utóbb minden hatalmasság. Innen már csak egy lépés, a gyönyörű és megszokott üzenet: a megtérés és a higgadtság segítene rajtunk (15), erre az Úr még ad kegyelmi időt (18). Mégis, amikor az ember bajban van, LÁTHATÓ, MEGTAPASZTALHATÓ OLTALOMRA VAN SZÜKSÉGE, ahogy Júdának a fáraó oltalmára: ha éhes vagyok, ha bántanak, ha nekem rontanak, akkor konkrét segítség kell.** Urunk, konkrét oltalmat adj nekünk. Így már árnyaltabb és mélyebb a megtérés üzenete! A megtérés valóban higgadtságot ajándékoz: akkor is érezve a krisztusi oltalmat, amikor e világon már nincs többé oltalom, és nem is várhatjuk azt senki embernek fiától, csak Krisztustól!

Cselekedetek 18,1-17

178. dicséret

* Ez akkor is így van, ha a fizetett próféták azt mondják, amit a nép hallani akar (10).

** A híradó mutatta be azt a kis rókát, akinek anyját egy autó halálra taposta, a még életben maradt kölykét egy állatvédő megmentette. A kis róka, amint a szeme kinyílt, és meglátta gondozóját, még jóllakottan is, síró hangon mindig csak őt hívta, hogy ölének oltalmában megnyugodjon.