Isten csodatételekkel igazolta szolgáját, Elizeust. Ezek a csodák a mindenható Istenre mutattak, az életet szolgálták, és Jézus Krisztusban teljességre jutottak. Krisztus után ne várjunk több csodát: az élet teljessége már a miénk, még akkor is, ha testi szemekkel kiszolgáltatott adósokat (1), meddő életeket (14), betegséget és elmúlást látunk (20); és e világban sokféle éhínséget kell átélnünk (38). Isten már megnyitotta az alagút végét, az odáig való út azonban keserves: a bűn zsoldja miatt. A látható csodáknál nagyobb csoda ebben a szakaszban az, amit háromszor is hallunk Elizeus szájából: „Mit tehetek érted?” „Nincs-e valamilyen ügyed?” – amiben segíthetek? (13-14). Isten cselekedett értünk: kézbe vette a mi esélytelenül elveszett ügyünket; meghalt és feltámadott, a mi feltámadásunkat ígérve. Ettől kezdve nincs nagyobb csoda, mint ez a tevékeny szeretettől vezérelt kérdés, amit a mellettünk élő emberhez intézünk: mit tehetek érted? „Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod?” (Bródy János)

Lukács 22,1-6

285. dicséret