Joggal jutott eszébe Dávidnak, amikor ő már palotában lakott, hogy az Úr temploma még mindig sátorlapokból áll. Dávidnak fontos az Úr ügye. Nem magának akar emléket állítani, amikor templomot akar építeni az Úrnak. Isten válasza azonban azt hangsúlyozza, hogy a templom építésének még nincs itt az ideje. A sátorlapok amúgy is jobban kifejezik, kicsoda az Úr, aki úton járó, zarándok népével együtt halad. Jelenléte nem kötődik épülethez, hanem szavaihoz, tetteihez, Igéjéhez, és leginkább ahhoz a Jézus Krisztushoz, akiben közöttünk sátorozott az Isten (János 1,14). Őbenne lett valósággá az ígéret, amit Dávid éppen most kapott az Úrtól, miszerint Isten megszilárdítja trónját örökké (16), mert Isten akarja a mi életünk házát építeni (11), amely a halál miatt összedőlt, de Krisztus feltámadása által helyre állt. 

Lukács 3,1-20

312. dicséret