A Tituszhoz írt levél olyan korban íródott (Kr. u. 62-65), amikor a sokféle tanítás közepette már nem a hitbeli kérdésekkel kapcsolatos viták idejét élték, hanem az evangéliumból megismert igazságot együtt kellett képviselni, egy változó világban, a sokféle tévtannal szemben. Ez akkor egyházfegyelmi kérdés volt. Pál ebben a levélben az evangélium teológiai tartalmát, és mindenki együttes felelősségét hangsúlyozza, amit a gyülekezetért, Krisztus egyházáért hordozni kell. Ez nem azt jelenti, hogy belemerevedünk a tanba, hiszen az evangélium mindig több, mint tanítás, és Isten hívő népe, az egyre jobban megértett Ige alapján folyamatosan rákérdez hitének tartalmára; de azt igenis jelenti, hogy vannak olyan korszakok, amikor nincs helye semmiféle bizonytalanságnak és felesleges vitának, hanem együttes bizonyossággal és örömmel kell képviselnünk az evangéliumot. Az egyházfegyelem kálvini elve ilyen értelemben, igeszerűen érvényes, ma is! 

Példabeszédek 23

495. dicséret