Isten népe a Kr. e. 538-ban kiadott perzsa rendelet alapján hazatérhetett a fogságból. Két évvel később le is rakták a lerombolt jeruzsálemi templom alapját. A szomszédos népek ellenállása, valamint saját egzisztenciájuk biztosítása miatt azonban tizenhat évig állt a templom építése. Haggeus próféta erre figyelmezteti népét: ti gyönyörű házakban laktok, az Úr háza pedig romokban hever (9). Ahol az Úr ügye nem számít, vagy sokadrangúvá lesz, ott nem adatik áldás (10-11). Ma bizony sokadrangú az Úr ügye, éppen azáltal, hogy mindenki azt gondol Istenről, hitről, vallásról, amit akar, és úgy éli meg a hitét, ahogy az neki jó; miközben sokan, még az Úr ügyére hivatkozva is a saját kegyességüket, közösségüket, dicsőségüket építik; falakat ajtók nélkül, „templomokat” Krisztus nélkül. Nem vallásszabadságra, hanem élő hitre van szükség. Bár felindítaná az Úr a nép lelkét a Krisztussal való találkozásra.

2Timótheus 1,8-14

422. dicséret