Babilont az Úr felhasználta, de az visszaélt mindazzal, amit az Úrtól kapott, ezért az égig ért ítélete (9). Aranyserleghez hasonlítja az Ige Babilont. Addig nem is volt semmi baj, amíg a serleg az Úr kezében volt (7). Amikor azonban a serleg kikerült az Úr kezéből, már önmagára hívta fel a figyelmet: szép, díszes, telve részegítő borral. Jöttek is a népek, csodálták Babilon gazdagságát, és elbódultak a sok pompa láttán, szinte eszüket veszítették (7). Mindig kísért bennünket az a veszély, hogy amikor az Úrtól megbízást kapunk valamire, túllépjünk a Tőle való kereteken, és visszaéljünk a Tőle kapott javakkal, azt a magunkénak tulajdonítva, miközben „megrészegítünk” másokat. Ma is vannak Babilonok. Uram, add, hogy életem serlege ne önmaga ékességére hívja fel a figyelmet, és főként a Te kezedben legyen és maradhasson!