Az Úr gyermekei között ismét az Isten eredeti teremtési rendje érvényesül: ez az újjászületés következménye. Ahol még jelét, szándékát, felvillanását sem látjuk ennek az isteni rendnek, ott „csak” Isten látható egyháza van jelen, de nem az Ő valóságos népe. Bizony óriási nyomorúságunk, hogy sokszor nálunk is az a „rend”, ami egyébként is tetten érhető a világban. Elsők akarunk lenni (37), megsértjük a testvéreinket, akik fölé akarunk kerülni (41), miközben mindig magával ragad bennünket az óemberi gőg, amely még Jézus szenvedéseit is merészeli a magáéhoz hasonlítani (39 – Bergman „Úrvacsora” című flimje). Amíg uralkodni akarunk, és nem szolgálni, addig óemberiek vagyunk. De sunyi sandításaink közé tartozik az is, amikor a szolgálat által zsarolva uraljuk a másikat. Rendezd sorainkat Urunk!
Zsoltárok 57
57. zsoltár