Milyen szépen hangzik ez a sor! Ha „értelmes emberek” vagyunk, és Pál ilyennek tartja a korinthusiakat (15), akkor belátjuk, hogy ez az egyetlen járható út, hogy rendeződjenek emberi kapcsolataink: végre ne a magam javát keressem, hanem a másét; ne én akarjak boldog lenni, hanem a másikat akarjam boldoggá tenni; ne a saját üdvösségem érdekeljen csupán, hanem a másiké is (33); ne kapni akarjak, hanem adni – és éppen eközben gazdagodok meg én magam is. Valójában a krisztusi cselekvéstudományt (etikát) summázza így az apostol; egy akkori konkrét probléma, a bálványáldozati hús kérdése kapcsán. Csak így lehet Isten dicsőségére élni (31)! Ehhez azonban kevés az, hogy „értelmes ember” vagyok, kevés a belátás, ehhez mennyei erő kell, megváltottság, újjászületés.
Zsoltárok 18,1-25
18. zsoltár