Pál teljesen egyedül van. A zsidók tanácsa ügyvédet fogad, aki szónoki bravúrral vádolja az apostolt, miközben Félix világosan látja, hogy semmi törvénybe ütközőt nem követett el ez az ember, mégsem vállalja fel a döntés felelősségét, és különböző ürügyekkel még két évig fogságban tartja Pált, főleg azért, mert a zsidók kedvében akar járni. Mindebből két üzenetet kaptam: óvakodjunk azoktól, akik megnyerő modorban túl „szépen szónokolnak”, és azoktól is, akik halogatják, vagy mindig másra hárítják a döntés felelősségét. Mit tesz Pál? Nem esik kétségbe, nem csügged el, és nem vádakkal válaszol a vádakra. Viszont bátran bizonyságot tesz a feltámadásba vetett hitéről. Egy ember életét nem a körülményei határozzák meg, hanem az, hogy miképpen reagál a körülményeire. A Jézus Krisztusba vetett hit az egyetlen lehetőség arra, hogy az örök élet reménységével reagáljunk a pillanatnyi történésekre, ugyanakkor az Isten erejével, bölcsességével és akarata szerint formáljuk is azokat.
4Mózes 21,10-35
84. zsoltár