Krisztus evangéliumát először a nagy városokban hirdették, amelyek aztán áldássá lettek a hozzájuk tartozó „vidék” számára is. Pál bátorítást kap az Úrtól, hogy ne féljen, hanem szóljon bátran Krisztusról, mert Ő vele van, és eredményessé teszi munkáját Korinthusban, ebben a „sokféle” „modern” nagyvárosban. Ez a hit: Isten szemével látni, mert a testi szemeink megcsalnak, becsapnak bennünket. Pál teljesen reménytelennek érezhette volna helyzetét Korinthusban, de meghallja az Úr szavát, és ott marad másfél évig, hogy munkatársaival együtt megtalálják azt a „sok” embert, akik Korinthusban az Úréi! Pál éppen a Korinthusiaknak írja: „hitben járunk, nem látásban” (2Korinthus 5,7). De jó lenne ma is a hit szemével, és nem testi szemekkel egy városra tekinteni; mert Isten ígérete ma is  érvényes, és ma is oda kell menni, ahol az emberek élnek, akik nem veszik észre, hogy belevesznek saját „szabadságukba”.
4Mózes 11,16-35
103. zsoltár