Egyre több angol eredetű kifejezés honosodik meg mindennapi beszédünkben. Az egyik ilyen gyakran használt kifejezés a „lúzer”, ami azt jelenti: „vesztes”. Beszédünk gondolkodásunkról árulkodik, miszerint korunkban a győzelem fontos, és a vesztesekre szánalommal kell tekinteni. Mindig taszított ez a lelkület; minden, ami „magabiztos”, a kelleténél határozottabb. „Győzelmeink” ugyanis komoly veszélyeket rejtenek. Ilyenkor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy minden eredményünkben ott van a másik munkája is, és mindenekelőtt az Úr megsegítő kegyelme! Rúben, Gád és Mannassé törzsének egyik fele ezért győzhettek a hagriak (Izmáel utódai) felett. De minden átmeneti győzelem fölötti mámorban sem árt, ha tudjuk, hogy hit nélkül előbb - utóbb mindannyian nagy „lúzerek” leszünk, mert a halál könyörtelenül legyőz bennünket. Az élő hitű ember azonban bizonyos abban, hogy a világ szerint vesztesen is övé az örök élet Krisztus által megszerzett győzelme, amit senki és semmi nem vehet el tőle (Róma 8,38-39).
Jelenések 4
488. dicséret