Názír az, aki hálából, vagy még inkább egy Istentől kapott feladat elvégzésének idejére fogadalmat tesz, hogy ezt a feladatot maradéktalanul betölthesse. Tehát ez a fogadalom nem egy életre, hanem egy időszakra szólt. Ilyenkor különösen Istennek szentelte magát az illető, részegítő italt nem ivott, hogy teljes józansággal koncentrálhasson a rá bízott szent ügyre, ugyanakkor a hosszú haj ennek külső jele volt, hogy mindenki számára látható módon hirdesse az illető küldetését. Neked van-e olyan ügyed, amit valóban az Isten bízott rád; amit tényleg az Ő dicsőségéért és nem magadért végzel, és amiért komoly áldozatokat is kész vagy meghozni?!
Efezus 5,21-33
474. dicséret