„Próbálj meg lazítani” – énekli a sláger. Valóban, folyamatosan vigyázz állásban feszíteni lehetetlen mutatvány. Erre csak egy kőszobor képes. Ez a krisztusi intés mégis azt üzeni, hogy lelki – hitbeli értelemben soha nem lehet „lazítani”. Mindig Isten akaratát kell kutatni, és engedelmesen ahhoz kell igazodni. A hit útját járva nincsenek kompromisszumok, még éjszaka sem! Állandó vigyázó életet kell élni, hogy amikor jön az Úr, készen találjon. Értjük az üzenetet, de tartozunk egy vallomással: mindig készen kell lenni, de soha nem vagyunk készen! Ez a parancs egyrészt felemel, tartást kényszerít ránk, tartalommal ajándékoz meg; másrészt összetör, és az Úr kegyelméhez kerget. Kocsis Zoltán az egyik koncertjén Rachmaninov III. zongoraversenyét játszotta, óriási sikerrel. A közönség ovációval tapsolta vissza a művészt, hogy a lejátszhatatlannak híresztelt művet ilyen bravúrosan előhívta a billentyűk közül. Ő pedig ráadásként újból eljátszotta a 3. tételt, mert szerinte ezt a tételt nem sikerült „elégségesen” előadnia. Kész, és mégsem kész! Csak Isten színe előtt lesz kész az életünk, Krisztusban, az Ő kegyelméből. Az Ő érkezése ennek ígérete, életünk imádságos szorgalma pedig ennek óhajtva várása.
2Királyok 20
1. zsoltár