Jézus Krisztus imádkozva virrasztotta át az éjszakát, hogy a tizenkét tanítvány kiválasztásában az Atya akarata érvényesüljön. Ez a tizenkét ember természeti és kegyelmi adottságai, így feladatai szerint is más és más. Ezt a listában is jelzi néhány megkülönböztető jelző, később az evangéliumokban pedig mindez egyértelművé válik. Nem derék és szelíd sereg ők, de később mindegyik a maga kegyelmi ajándéka szerint énekli az első szólamot. Különbözőek, éretlenek, úton vannak, de Isten őket akarja, és tudja használni. Az Atya nem tette könnyűvé Fiának dolgát a tizenkettővel. Ez az összetétel egészen arra utal, hogy Jézus még apostolait illetően is a bűnösök megváltója. Jézus első nagy „keresztje” a tizenkettő.
1 Királyok 3
72. zsoltár