Azt mondják a sokat tapasztalt idősek, hogy az ember akkor lett igazán felnőtté és éretté, ha leszámolt minden illúzióval, és elfogadta a könyörtelen tényeket, mégpedig minden összeomlás nélkül. Az óbor már megérett, nyugodt, nem pezseg, mert már „kiforrta” magát: nem feszegeti a hordót. Az emberek az óbort szeretik, és az életbe belefáradva egyre inkább maguk is óborrá lesznek, amikor már feladnak minden harcot és küzdelmet, mert elvesztik azt a reménységet, hogy valami is változhat és jobbá lehet ezen a világon, mely a halál uralma alatt áll. Jézus ellene mond ízlésünknek, és az új bor pezsgésére mond igent. Ezzel hirdeti meg azt a radikálisan újat, amit Ő hozott. Ez az új attól új, hogy mindig élő reménységre hangol, mert szétfeszíti az emberileg jogosnak tűnő reménytelenség makacs régi hordóit.
1 Királyok 1,1-37
147. zsoltár