Kálvint a tapasztalatai indították arra, hogy a Szentírást áttanulmányozva végiggondolja a kiválasztás kérdését. Isten Igéje hirdettetik, de nem egyforma az eredmény. Hogyan magyarázható az a szétválás, amely az emberek között végbemegy, midőn Isten kijelenti magát Igéjében? Vajon Krisztus annyira tehetetlen lenne, hogy nem tud minden ellenszegülőt megnyerni, vagy pedig arról van szó, hogy Isten titkos ítéletei előtt állunk, ha ezt tapasztaljuk? Az ember Isten előtt annyira elveszett, hogy a meghallott isteni üzenetre magamagától sem örvendező igent, sem dacos nemet nem mondhat. Isten dicsősége előtt minden emberi önállóság összeomlik. Ezért beszél Kálvin Isten eleve-elrendeléséről, amely kitűnik abból a tényből, hogy némelyek elfogadják az Evangéliumot, mások meg elvetik. Azok a szétválások tehát, amelyeket az Ige idéz elő az emberek között, végső isteni döntésekre mutatnak. A kiválasztás ténye Isten dicsőségének magasztalása, mindez ugyanis félreérthetetlenül szívünkbe vési, hogy üdvösségünk alapja egyes-egyedül Istenben van és sehol másutt.
2 Sámuel 3,1-21
305. dicséret