Biztató ígérettel zárul Zofóniás próféta könyve. Isten összegyűjti népét abból a fogságból, ahová igazságos ítélete juttatta őket. Isten igazságos ítéletét felülírja szabadító kegyelme. Isten jóra fordítja népe sorsát: elveszi népe elnyomóinak és gyalázóinak erejét, haza segíti őket, valamint dicsőségessé és hírnevessé teszi népét (18–20). Isten népe, megtapasztalva ezt az isteni szabadítást, csakis szabadító Istene hírnevét és dicsőségét szolgálja majd.

Azok tartoznak Isten népéhez, akik szomorkodnak az idegenben, akiknek fáj az a nyomorúság, ahová juttatta őket az ítélet. Azok Isten népének tagjai, akik elkezdenek szenvedni a hitetlen élet nyomorúságában, akik megszomorodnak az „idegen és rideg” valóságban, ezért vágyódnak az Úr szabadítása után, az Úr hajlékának oltalma után, a saját testvéreik közösségében megélt istentisztelet, valamint az ebből fakadó boldog, értelmes, teljes élet után. Isten népének ismertetőjele az, hogy tagjai gyötrődnek azon, hogy az élet nem ünnep, nem teljes, nem istentisztelet és emberszeretet. Isten népéhez az tartozik, aki megszomorodik a jelen láttán, de nem a másikat vádolja, hanem bűnbánatot tartva a szabadító Istenhez fordul, akitől a megoldást várja, valamint a végső ünnep örömét is (18).

Az „idegenben” megszomorodni tudó, így Urához forduló népnek szól az ígéretből fakadó biztatás: „Ne félj, ne csüggedj, veled van az Úr, az erős Isten, aki meg tud segíteni és meg tud újítani szeretetével! Ne félj, hanem örülj!” (14–17) Ki kell mondani, jogos a csüggedés és a félelem, a szabadító Isten ismerete nélkül. Hit nélkül az élet nem más, mint pótcselekvések sorozata, amely a félelem és a csüggedés elől menekül, valójában a halál elől menekül, hiszen az ember a haláltól való félelem miatt egész életében rab (Zsidókhoz írt levél 2,15). Egyetlen megoldás létezik, Isten megváltó szeretetének szabadítása, amely azonban valódi örömmel, biztatással, bizonyossággal ajándékoz meg bennünket, minden helyzetben!

Ez lett nyilvánvalóvá az első karácsonyon: „Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” (2Timóteus 1,10) Ez az üzenet mindenkinek szól, ahogy ezt Zofóniás próféta is kiemeli. Ez az örömhír, Isten népén keresztül, el akar jutni minden néphez, meg akarja tisztítani minden nép életét, kiemelve őket a gőgből, felemelve őket a szegénységből, megszabadítva őket a halálból! Az evangélium egyetemes és egyetemes békességet munkál, a nyáj békességét (13). Csodálatos ez a kép: a nyáj békessége; minden e képhez tapadt zavaró gondolat ellenére is az.

Szerző: refdunantul  2021.12.16. 04:00

süti beállítások módosítása