Kik azok, akik a világban gazdagok? Induljunk ki abból, hogy valójában egyetlen gazdag létezik, az örökkévaló Gazda: az élő Isten, aki mennyei gazdagságát megosztotta velünk, a Jézus Krisztusban, és földi életünk szükséges javairól is, számos módon, időben és bőségesen gondoskodik (17). A bőség itt az istenfélelemmel teljes megelégedettséget jelenti, hiszen semmit nem hoztunk a világba, ki sem viszünk onnan semmit (6,7). 

Innen kiindulva elevenné teszi a mai igeverseket az, ha úgy olvassuk, hogy mi magunk vagyunk gazdagok; én személy szerint, aki jóléti társadalomban élhetek, és minden e-világi javam megvan, afelett pedig sokkal több áll rendelkezésemre, mint amivel én magam élni tudok. 

Ennek felismerése kegyelmi állapot, hit kérdése, mint akik nem a tulajdonukban, nem a mulandó javakban reménykednek, hanem a minden tulajdon Urában, az élő Istenben (18). Minden értelmes és önzetlen élet itt kezdődik: az Úrban. Hit által látjuk, hogy minden javunk Istené, annak csak egy kis részét tarthatjuk meg magunknak, a többit azért kaptuk, hogy továbbadjuk másoknak. 

Az Ige figyelmeztet. Az e-világi javak birtoklása a nagy kísértések közé tartozik, észre sem vesszük és már elbuktunk közben. A birtoklás gőgössé tesz (17). Mindenfajta birtoklás, szinte észrevétlenül torzít önhitté minket; anyagi és szellemi javak egyaránt. Pedig vannak olyan javak, amelyekhez úgy jutunk hozzá, hogy nem is küzdünk meg értük, és birtoklásuk szinte természetessé lesz. Hiteles, ha munkánk eredményéért sok küzdelem között kell verejtékeznünk. 

Nincs annál nagyobb öröm, mint javainkat megosztani másokkal (18). Ha megtartom magamnak, elsorvad a javam, az örömöm, az életem. Csak a megosztott élet az élet! Isten is megosztotta velünk mennyei gazdagságát. Aki részesült Isten szeretetében, az másokat is részesíteni akar mindazokból a javakból, amelyeket ő kapott az Úrtól. 

Ezek a javak, a mai Igében, konkrét testi javak, amelyek megosztásával ténylegesen segítek embertársam nyomorúságán. A „lelki javak” megosztása más kérdés, azokat most ne keverjük ide, mert abban manapság nem vagyunk fukarok, ugyanis amire mi „lelkileg”, felismerésben eljutottunk, azt nemcsak azonnal megosztjuk, hanem mindjárt a másikra is akarjuk erőltetni. Ez a terület sokkal bonyolultabb… Az élő hit javainak megosztása mindig a konkrét javak megosztásával kezdődik: először hozzak valami konkrét áldozatot a másikért, hogy hiteles legyen ajkamon az evangélium! Rudolf Bohren igehirdetésről szóló, nagy ívű munkája kiemelten hangsúlyozza a keresztyén bizonyságtétel eme szempontját.

Ugyanakkor, ami az isteni javakból nálunk marad, annak önfeledten örülhetünk. A Biblia üzenete számos helyen hangsúlyozza azt, hogy örülhetünk munkánk eredményének (Prédikátor 3,22). Örömteli birtoklás nélkül nincs önzetlen élet. A nincstelen másoknak sem tud adni.

Ahogy halad előre az ember a hitben, egyre inkább rádöbben, hogy milyen kevésre van szükség, valójában csak egyre, a jobbik részre, amit nem vesznek el tőlünk soha (Lukács 10,42). 

Szerző: refdunantul  2021.11.09. 04:00

süti beállítások módosítása