A bizonyságtevő először hálát ad, hogy az Isten őt Jézus Krisztus szolgálatára rendelte. Ez a rendelés minden emberi szándékot megelőző, isteni döntés. Isten üdvösségesen döntött felőlünk, nincs mitől félnünk, ezért az Urat szolgáljuk minden tettünkkel. Ez életünk öröme és értelme (12). 

A bizonyságtevő megvallja, milyen is volt ő az Úrral való találkozás előtt: káromló, övéit üldöző, erőszakos, tudatlan, azaz hitetlen (13). Ez az állapot rettenetes: az ember azt hiszi, hogy mindent tud, mindent birtokol, ezért önző és önhitt, szavaival és tetteivel irgalmatlanul tobzódó. Akkor is, ma is: ugyanaz a helyzet. Érdemi változás nem társadalmi változásokkal történik, mert ezekkel a változásokkal az irgalmatlanság csak ruhát vált. Valódi változás csak akkor történhet, ha Isten irgalma könyörül rajtunk, személyesen rajtam, és belátom: nem a másik a hibás, hanem mindenekelőtt én, hiszen a bűnösök között első vagyok én! (15)

A bizonyságtevő megvallja azt, hogy milyenné lett, mivé formálta őt az Úr kegyelme. Hiszen a bizonyságtevő személyesen megtapasztalta, hogy bőségesen kiáradt őrá az Úr kegyelme (14). Ez a bőségesen kiáradó kegyelem Isten könyörületének, végtelen türelmének cselekvése, amely üdvözít, bűnbocsánatot, új életet és örök életet ajándékoz nekünk (15–16). Bővelkedünk, minden a miénk. 

A bizonyságtevő vallomása azonban csakis azért szólal meg, hogy reménységre hangoljon másokat is. A bizonyságtétel rövid, nem magamutogató, nem magáról beszél, hanem az Isten cselekvéséről, de a saját tapasztalása alapján. A bizonyságtevő csak azért szólal meg, hogy mások is hallják az evangéliumot, az igaz beszédet, amely elfogadásra méltó: Jézus Krisztus azért jött a világra, hogy üdvösséget adjon a kárt szenvedett, és abban dagonyázó embervilágnak; azoknak, akik hinni fognak (15–16). 

A bizonyságtevő mindezért az Urat magasztalja, az örökkévaló királyt, aki halhatatlan, láthatatlan, egyetlen, minden tiszteletre méltó, örök Isten; aki Jézus Krisztusban láthatóvá lett és örökségét visszaajándékozta nekünk (17). 

Pál bizonyságtétele, személyes életének példáján mutatja be, mi is a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium (1,11). 

Szerző: refdunantul  2021.10.27. 04:00

süti beállítások módosítása