Mit jelent tétlenül, haszontalanul élni?

Az apostol nem volt tétlen, sem a szent szolgálatban, sem a kétkezi munkában. Az apostol fáradtságos vesződséggel dolgozott, éjjel és nappal, mindegyik gyülekezetében, így Thesszalonikában is. Az apostol nem terhelt senkit a gyülekezet tagjai között, noha meg lett volna a joga arra, hogy a gyülekezetek szeretetére bízza eltartását is (8). 

Az apostol nem volt tétlen abban sem, hogy magát állítsa példának minden hívő elé (9). Ezért megintette azokat, akik tétlenkedtek (6), nem dolgoztak, haszontalan dolgokat műveltek (11). Ezeknek megparancsolta, hogy csendben dolgozva a maguk kenyerét egyék (12), aki ugyanis nem dolgozik, az ne is egyék (10). Arra is intette őket az apostol, hogy ne fáradjanak meg a jó cselekvésében (13). Aki pedig nem fogadta meg az intést, azt kiközösítették, de imádkoztak érte, hogy megújulva, szeretettel fogadhassák majd vissza őt (14–15). 

A mi bajunk éppen az ellenkezője: nem tudunk nem tétlenkedni, képtelenek vagyunk haszontalan dolgokat művelni, mert az egész életünk arra lett kihegyezve, hogy éljünk, megéljünk, jobban éljünk, hasznosan és egyre több hasznot termelve.  A mi nyomorúságunk az, hogy nem tudunk elcsendesedni, lenyugodni, csak lenni, élni, gyönyörködni. Még a szent szolgálat is olyan túlhajtott gürcöléssé torzult, amiben nem tapasztalható meg a mennyei áldás. Ha ma járna közöttünk az apostol, bizonnyal ezért intene meg bennünket. 

Az inga mindkét irányban kilengett. Jézus Krisztus kereszten széttárt keze mindkét nyomorúságunkat, tétlenségünket és tevékenységmániánkat egyként felvitte a keresztre – minden más nyomorúságunkkal és bűnünkkel együtt –, hogy nekünk szabadulást adjon azokból.

Szerző: refdunantul  2021.10.25. 04:00

süti beállítások módosítása