Mit ad nekünk Jézus Krisztus?

Fáradtságunkban az Úr közelében pihenhetünk és nyugodhatunk meg. Amikor olyan sűrű az életünk – emberek, elvárások és feladatok között –, hogy még enni sincs időnk, akkor Jézus figyelmeztet minket, hogy álljunk meg, pihenjünk meg, az Ő közelében, egy „lakatlan helyen” (30–32).

A nagy sokaság között – és egyre többen vagyunk mindenütt, annyira, hogy már „lakatlan hely” is alig létezik – élve a mindennapjainkat, az Úr megszán minket, mert olyanok vagyunk, mint a pásztor nélkül való juhok. Ne tévesszen meg bennünket a nagy sokaság, amely Jézus közelébe igyekszik. Olyanok ezek, mint akik csodára, valami rendkívüli, látványos dologra várnak Jézus közelében. Jézus először tanítani kezdi őket, mert az Ő szava, Igéje, tanítása az, amelyben megszólal Isten minket megszánó szeretete, amely szétesett életünket az örök élet beszédével rendezi. Mindig Isten szava az első; utána követheti azt a csoda, mint jel, amely számunkra, gyarló emberek számára megerősíti az örök élet, az üdvösség Igéjét (33–34).

Jézus az örök élet beszédével tanít minket, miközben földi szükségeinket is látja: éhségünket, szomjúságunkat, földi egzisztenciánk kérdéseit. Azt is látja, hogy milyen tehetetlenek vagyunk az Ő gondviselő és megtartó szeretete nélkül, még a mindennapi, földi dolgainkat illetően is; tehetetlenek vagyunk egymás figyelmes megsegítésében; tehetetlenül állunk a nagy dolgok előtt (35–37). 

Jézus mégis úgy ad, hogy felhasználja azt a keveset, ami nekünk van, az öt kenyeret és a két halat, így tart jól ötezer embert. Adjuk oda kevéske kis életünket az Úrnak, és Ő megáldja, megsokasítja azt, hogy áldássá legyünk sokak számára. Tartsuk be azt a rendet, amit Ő parancsol, mert olyan sokan vagyunk, hogy csak az isteni rendben lehetséges az, hogy testben, lélekben, hitben épüljünk, és ne tapossuk halálra egymást! Ne felejtsük el az áldások esője után összeszedni a maradékot, megbecsülve mindenkit és mindent! (38–44)

Jézus Krisztus meghalt érettünk, és feltámadott, legyőzve a halált. Ő az élet kenyere, aki az örök életre táplál. Az örök élet ajándéka az, amely igazán megelégít; minden földi szükséget gyógyít (41).

Szerző: refdunantul  2021.08.03. 04:00

süti beállítások módosítása