Gedeon a hit hőse (Zsidókhoz írt levél 11,32), mert engedett a cselekvő Istennek, még akkor is, amikor az emberi értelem már nem tudta követni az Isten vezetését. Isten mindig értelmes dolgokat tesz, és a mi értelmünket, cselekvésünket is felhasználhatja az Ő cselekvésében. A mai igeszakaszban is látjuk, hogy Isten azért csökkentette háromszázra népe harminckétezres seregét, hogy népe a midjániak feletti, Őáltala ajándékozott győzelmet, önhitt módon, ne tulajdonítsa magának (2). Az ember számára Isten sok cselekvése, egy adott pillanatban, felfoghatatlan is lehet. Most nem értjük, de egyszer majd megértjük (János 13,7). Fontos az értelem, Isten Lelke értelmesen és üdvösségesen cselekvő Lélek, de a mi gyarló értelmünk ennek csak töredékét képes befogadni, és az is önhitté torzíthat bennünket, amellyel a dicsőséget magunknak tulajdonítjuk. Gedeon a hit hőse, mert akkor is bízott az Úr hatalmában, vezetésében, győzelmet ajándékozó, megsegítő kegyelmében, amikor az minden emberi értelemnek, logikának, technikának, módszernek ellene mondott. 

*

A sereg csökkentésének első lépése az, hogy Gedeon hazaküldte azokat, akik féltek és rettegtek (3). A harminckétezres seregből huszonkétezren annyira féltek az ütközet előtt, hogy nem is tudták palástolni félelmeiket. Az ember fél; nemcsak döntő, nehéz helyzetekben, hanem élete minden idejében. Életünk része a félelem. Isten Igéje mindig világos diagnózisként szólt erről a tényről, ezért biztat olyan sokszor azzal: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Márk 6,50) Sokféle félelem nyomorgat bennünket, és nagy színész az, aki ki meri mondani, hogy ő nem fél. Itt is voltak tízezren. A tanítványok is féltek és rettegtek (Márk 16,8), Jézus halála után, és csak a feltámadott Jézus Krisztussal való találkozás során szűnhetett a nyomorgató félelem. Az Úr előtt megvallott félelemből adatik szabadulás. E-világban ez a szabadulás azt jelenti, hogy az Úr növeli a hitünket, és nem engedi, hogy úrrá legyen rajtunk a félelem (Márk 4,40). Lám, akik bevallottan féltek, azokat az Úr hazaengedte. Nem terhel bennünket az Úr erőnk felett, de Ő megerősít, a kellő pillanatban Ő elveszi a félelmeket, ha Ő küld a küzdelembe. Mások előtt – kivételezett helyzeteket leszámítva – ne beszéljünk a félelmeinkről, ez az Úr színe elé való. Minél kevesebbet foglalkozzunk a félelmekkel, és minél többet foglalkozzunk az Úr drága ígéreteivel. Az ember attól ember, hogy reflektál a dolgokra, eseményekre, önmagára, félelmeire is; a hívő ember attól is hívő ember, hogy egyre kevésbé reflektálja a dolgokat, az eseményeket és önmagát – mert minden reflektálás, egy határon túl, csak dagasztja a bajt –, és egyre inkább ráhagyatkozik az élő Istenre, aki Jézus Krisztusban legyőzte a halált. Őbenne minden győzelem a miénk!

*

Kerítést festettem. Ritka élmény, hogy ilyen mindennapi dolgokkal is foglalkozhatom. A kétkezi munka szentségét, áldását tapasztaltam meg ismét. Tenni a dolgunkat, és közben úgy hagyatkozni az Úrra, ahogy a festék tapad a kerítésre. „Sokféle rozsda” igyekszik majd a festéket ledobni onnan – sokféle baj, félelem, kishitűség –, de Isten szeretete nem enged el bennünket, mint ahogy a horganyzott kerítésre felvitt festék sem válhat le soha…

Szerző: refdunantul  2021.05.16. 04:00

süti beállítások módosítása