Itt a testvéri szeretetről van szó, tehát a keresztyének közötti, egy-egy gyülekezetben megvalósuló szeretetről; hiszen a testvér az, aki Jézus Krisztust Isten Fiának, Úrnak és Megváltónak vallja. A testvéri szeretet nem ingatag, nem hangulatnak kitett szeszély, hanem olyan biztos, maradandó támasz, amelyben Jézus Krisztus szeretetét tapasztaljuk meg az egymás iránti szeretetében. Erre a testvéri szeretetre mindig számíthatunk, akárcsak az Úr szeretetére. A testvéri szeretettel ugyanúgy nem szabad visszaélni, akárcsak a Krisztus szeretetével. Ilyen a testvéri szeretetünk? (1)

A testvéri szeretet négy fontos területen lehet valósággá: a vendégszeretetben, a szenvedők irgalmas szeretetben – itt említve a foglyok iránti irgalmat is –, a házasság megbecsülésében, a pénzsóvárság nélküli megelégedésben. Most csak egyet-egyet emelhetünk ki ezek közül (2–6).

A vendégszeretetnek akkor más jelentősége volt, mint ma. Egyszerűen arról volt szó, hogy aki hosszú útra indult, az akkori utazási viszonyok között, arra valahol ráesteledett, és kénytelen volt éjszakára bekopogni valahová szállásért. A vendégbarátság kockázatos, a testvérek között azonban nem lehet az, hiszen a vendég úton van, nem marad ott tovább egy éjszakánál, hanem igyekszik tovább úti célja felé, majd onnan hazafelé. Aki végleg marad, az nem vendég, ezért a legjobb indulattal is, még ha „angyal” is lenne az illető, teljesen felforgatja a háziak életét (2).

A testben gyötrődők iránti irgalmas szeretet kiemelt. Gondoljunk arra, hogy mi is mindnyájan testben élünk. Ez a test pedig elképesztő kínokban, hosszan gyötrődhet. Egyszer azonban a mi testünk is elgyengül és az idő haladtával egyre gyötrődőbb lesz. Legfontosabb, közös feladatunk lenne a gyötrődők irgalmas szeretete, kísérése, ápolása. De még testvérként is olyan gyarlók vagyunk, hogy egészségesen eszünkbe sem jut, hogy egyszer majd mi is lehetünk betegek és meggyötörtek, segítő szeretetért kiáltva. Nincs ennél bonyolultabb és nehezebb kérdés, kezdve ott, hogy ma a betegséget szinte titkolni kell. Gondoljunk arra, hogy ez a kérdés sokkal fontosabb és összetettebb, minthogy azt az egészségügy helyzetére redukáljuk le. Ez hit és lelkület kérdése lenne mindenekelőtt. Jézus Krisztus velünk van kínjainkban, hiszen Ő tudja, mit jelent e testben élni. Ő megváltotta ezt a testet, és Ő nem terhel bennünket erőnk felett e testben sem. Ez a mi bizonyosságunk. Testem minden sejtje az Úr kezében van, mert testestől-lelkestől az Övé vagyok (3).

Jób 41

Szerző: refdunantul  2020.12.22. 04:00

süti beállítások módosítása