Megrendítő!

A tekintetem megakadt egyik este, az egykori televíziós arcokon. Őket néztük gyerekkoromban, amikor csak egy csatorna létezett, és hétfőn nem volt adás, hétköznap is csak délután sugároztak műsort. Annak idején mindenki őket nézte és mindenki ismerte is azokat, akik rendszeresen a tv-ben szerepeltek. Hol vannak már, teljesen eltűntek, meghaltak, elfelejtődtek… De ez csak egy felszínes „hangulatfoltja” a mai igeszakasz hatalmas tablójának. 

Menjünk mélyebbre! Megrendítő, hogy „itt” minden „megrendül” egyszer, abban az értelemben, hogy elmúlik, kimúlik, ideje lejár... Számtalan megrendítő történés zajlik ezen a világon… Nagy baj, ha valaki nem tud ezeken megrendülni. Márpedig egyre nagyobb a közömbösség, már egyre ritkábban tudunk megrendülni. 

Tehát, ajándék a megrendülés. De, mit jelent az igazi, biblikus megrendülés? Kegyelmi állapotban van az, aki a mindenek mulandósága felett nemcsak érzelgősen nosztalgiázik, hanem igazán képes megrendülni ezen. Ez a megrendülés ugyanis az élő, hatalmas Isten előtti leborulást, félelmet, tiszteletet jelenti; az előtt az Isten előtt, aki emésztő tűz, és akinek tisztasága megrendíti a tisztátalan világot, mert azt el nem tűrheti (29). Megrendül a föld és az ég (Haggeus 2,6). Isten megrendíti szavával a teremtett és elbukott világot. Isten szavával teremtett és szavával rendíti meg azt (26). 

Isten „még egyszer” szól, végső módon szól: a Jézus Krisztusban. Aki az Isten krisztusi szaván megrendül, az megtérve ráébredhetett, hogy életét körbeöleli az Isten rendíthetetlen országa, ezért minden megrendítő nyomorúság közepette is hálaadással, tisztelettel és istenfélelemmel él, az Istennek tetsző módon. Ez nem emberi „produktum”, ez kegyelem, percről percre úgy kapjuk (27–28); csak folyamatosan figyeljünk az Úr teremtő és újjáteremtő szavára, azaz maradjunk az Ige közelében! (26) Micsoda kegyelem: megrendül ez a világ, hogy kitűnjék és örökre megmaradjon az, ami soha nem rendülhet meg (28). Isten szava, Igéje örökre megmarad (Máté 24,35), és mindazok, akik az Ő szavára figyelnek (4,7). 

Mi megrendülünk az élet nyomorúságán – a hívő ember soha nem lehet érzéketlen „hithős” –, és mégis rendíthetetlenek vagyunk (1Korinthus 15,58), mert Jézus Krisztus feltámadása által rendíthetetlen országot kaptunk.

Jób 40

Szerző: refdunantul  2020.12.21. 04:00

süti beállítások módosítása