A cél: bemenni az Úr nyugalmába. Az Úr nyugalma azt jelenti, hogy miként az Úr megpihent a teremtés munkája után a fáradozásból (4), mi is megpihenünk a fáradozásainkból. Ránk, emberekre nézve, akik a halál árnyékának völgyében élünk, az Úr nyugalma azt jelenti, hogy megszabadulunk a hiábavaló munka átkától, az embertársainkkal – sokszor a Krisztusban testvéreinkkel – való értelmetlen és önzéssel teli harcoktól, a testi és lelki fájdalmaktól, a bűn és a halál szorongatásától. Ez a nyugalom olyan boldog békesség, amit e-világ tapasztalataiból nem tudunk értelmezni; de bizonnyal igen jó lesz (Máté 17,4).

A bizonyosság: mi már az Úrban vagyunk. A nyugalom: hit által Jézus Krisztusban lenni. Hit által mi már bementünk az Isten nyugalmába. Földi életünket is ezzel a bizonyossággal éljük: üdvbizonyossággal. Ebből a bizonyosságból fakad minden igyekezetünk, engedelmességünk (11), hálából és nem valami félelmekkel teli verítékből, mert tudjuk, hogy az Úr szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (Róma 8,38–39).

A küzdelem: éppen a bizonyosságunkból fakad. Isten Igéje figyelmeztet, hogy amíg ebben a világban, „a pusztában” vándorlunk, addig maradjunk az Úr követésében, az Úr szavának, Igéjének közelében, és hittel fogadjuk szavának biztatását és figyelmeztetését (1–2). Csak így állhatunk meg. Ebben a világban ugyanis sok kísértés állja az utunkat. De tudjuk, hogy ebben a küzdelemben nem vagyunk egyedül, az Úr erejével kitartunk mindvégig (Filippi 4,13). A legnagyobb kísértés a hívő ember számára éppen az, hogy saját testvérei akarják megingatni az üdvbizonyosságát. Egyszer egy hívő testvérem sírta el nekem, hogy neki át kellett élnie ezt a legnagyobb kísértést, amikor szigorú tankeresztyének szapulták a háta mögött, még az üdvösségét is megkérdőjelezve… Eljutott odáig, hogy maga is megrémült attól, hogy megingott az üdvbizonyosságában. Vigyázzunk! Soha ne felejtsük el, hogy Jézus Krisztusban vagyunk, hit által már az Úrban vagyunk, és ezt nem emberek, nem tanok, nem események döntik el. Ez már eldőlt. Noha a nyugalom kiteljesedése időben még várat magára (9), időben még nem teljesedett be az, ami hitben már a miénk (1).

Jób 23

Szerző: refdunantul  2020.12.02. 04:00

süti beállítások módosítása