Mindvégig megmaradni a bizalomban és a reménységben, „mindvégig”, szívünk utolsó dobbanásáig! Ugyanezt hangsúlyozza a levél írója később is, miszerint becsüljük meg azokat, akik előttünk jártak, és figyelvén életük végére, kövessük hitüket (13,7). Ez mindennapi könyörgésünk tárgya is: Uram, maradhassunk hűek mindhalálig (Jelenések 2,10), mert aki mindvégig kitart, az üdvözül (Máté 24,13). Urunk, mindvégig „szilárdan” tarts meg bennünket a hitben és a reménységben; ments meg minket minden csüggedéstől, félelemtől, kétségtől, kishitűségtől, kételytől, bizalmatlanságtól, reménytelenségtől, kedélyvesztettségtől...

Kiemelt igeversünk azt üzeni nekünk, hogy ha a bizalmat és a reménységünkkel való dicsekvést mindvégig szilárdan megtartjuk, akkor az egy jel, miszerint mi az Úr gyermekei, választottjai vagyunk, és az Úr házanépéhez tartozunk. Az Úr az, aki munkálja bennünk a hitet, az ebből fakadó bizalmat és reménységet, minden körülmények között. Az Úr az, aki hűséges a házanépéhez, és nem engedi, hogy az övéi hajtótörést szenvedjenek a hitben (1Timóteus 1,19).

Minden bizonyosságunk és reménységünk alapja az, hogy hatalmas Urunk van, aki nagyobb Mózesnél (3), nagyobb az angyaloknál (1,4), nagyobb a bűnnél, a betegségnél, a halálnál, a gonosz hatalmánál, hiszen Őneki adatott minden hatalom, mennyen és földön (Máté 28,18). Jézus Krisztus a mi életünk házának újjáépítője és annak üdvösséges megtartója, mi pedig az Ő házanépe vagyunk! Bizony minden bizalom és reménység az Úr ajándéka, de minden bizalomra és reménységre megvan az okunk, hiszen ilyen hatalmas Urunk van, aki hűséges ahhoz a házhoz, amelyet Ő épített, amelyet Ő újított meg, amely az Övé! 

Jób 21