Igen, ez a figyelmeztetés is szerepel a Bibliában, és nagyon eltalált.

Rettenetes indulatok munkálnak bennünk! A történelmi események ugyanúgy igazolják ezt, mint a jelenkor feszültségei. A jóléti és az elesett társadalmak egyaránt forronganak az indulattól; felhalmozott energiák ezek robbanótöltettel, jogos és mégis önző érdekekkel. Az indulatok a mindennapok apró ügyleteiben is szélsőségesek.

Egyik ismerősöm említette nekem az alábbiakat: „Minden szeretettel teli igyekezetem ellenére kapok olyan leveleket, amelyekből süt a cinizmus, az indulat, a féltő szeretetbe és barátságba csomagolt fenyegetés, miszerint, ha nem vigyázok jobban magamra, meghalok… Persze ezek nem halálos fenyegetések, de utalnak arra, hogy meg fogok halni, ha nem lassítok, mert ugye annyira szeretnek a levélírók. Megdöbbenek azon, hogy milyen indulatokat támasztanak bennem is ezek a levelek.”

A mai igevers figyelmeztet! Mindnyájan leplezetlenül állunk majd Jézus Krisztus ítélőszéke elé. Itt mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint amit e testben cselekedett; akár jót, akár gonoszat. Rengeteget bántjuk egymást: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Emberi mérce szerint mindegyik bántási módozatnak van enyhébb, „hétköznapi” formája, és mindegyiknek létezik egészen rettenetes megnyilvánulása is. Isten előtt egyként bűn valamennyi (10).

A mai igevers figyelmeztet! Lesz számadás! El kell számolnunk Gazdánk előtt az egész életünkkel. Ezen belül ez a figyelmeztetés hangsúlyosan jelenti azt, hogy számot kell adnunk az Úr előtt azért, amit a másik ember ellen elkövettünk, a mellőzéstől és megalázó megjegyzéstől kezdve el egészen a másik testi és lelki megkínzásáig, mindenért. Ott nem ússzuk meg azt, amit itt sikerült elkendőznünk…

A mai igeszakasz azonban nemcsak figyelmeztet, hanem reménységgel vértezi fel Isten hívő népét! E-világban ugyan sok ok miatt sóhajtozunk, hiszen ebben a testben távol lakunk az Úrtól (6). Ez a sóhajtozásunk ugyanakkor vágyakozás is Isten bűnbocsátó, újjászülő, és mindeneket újjáteremtő kegyelme után (1–4). Ez a sóhajtozás annak bizonyosságáért könyörög, hogy noha életünk tele van tévesztéssel; a számadás során, Jézus Krisztusban mégis lesz számunkra kegyelem. Tehát sóhajtozunk, de mindenkor bízunk (6), mert a Szentlélek megpecsételte Isten kegyelmi szövetségét az életünkben (5). Sóhajtozásunk közben pedig – az Úr erejét kérve – törekszünk arra, hogy egyre kedvesebbek legyünk Őneki!

Nem véletlen az sem, hogy éppen nemzeti ünnepünkön szólal meg ez az igevers; így is gondoljuk át annak üzenetét.

2Sámuel 17,15–29

Szerző: refdunantul  2020.10.23. 04:00

süti beállítások módosítása