AZ UTOLSÓ VACSORA.

– 1. A darabokra tört kenyeret Jézus kiosztotta tanítványai között: „Vegyétek, egyétek!” Azután Jézus hozzátette: „Ez az én testem!” Az „én testem” annyit jelent, mint „én magam”. Ennek alapján Jézus azt mondta tanítványainak, amikor nekik adta a kenyeret: „Ez vagyok én magam!”

– 2. Jézus Krisztus pedig maga az élet! Ő feltámadott a halálból! Ő ma is él és éltet! Ő a bűnbocsánat, az új élet, az örök élet, az üdvösség maga. A feltámadott Úr él, ezért Ővele ma is közösségünk van; akárcsak egymással. Őáltala már „itt” az örök életet éljük! Jézus tehát önmagát adja az élet kenyereként tanítványainak (János 6,35).

– 3. Jézus Krisztus valóságosan éltet. Ő nemcsak „szimbolikusan”, hanem valóságosan itt van, velünk van, értünk van; olyan valóságosan, amilyen valóságosan megfogjuk és megesszük a kenyeret. Ő valóságosan „megvidámít, éltet és bátor szívet ad” (294. dicséret 1. verse).

– 4. Tegnap egy üzletben kakukkos órákat láttam, szebbnél szebbeket; és ennek nyomán ezernyi, rég eltemetett emlék – a „virtuális világ” által leigázott egykori „valóságos” kultúra – elevenedett meg bennem. Ám ennél valami sokkal több kakukkolt bennem: annak reménysége, hogy az Úr valóságosan velünk van mindenkor, Ő éltet, tehát nincs semmi baj! (Máté 1,23; 28,20)

2Mózes 33

Szerző: refdunantul  2020.08.01. 04:00