A TÍZ SZŰZ. A példázat értelmezését maga Jézus adja meg annak végén: Legyünk készen az Ő fogadására (13).

– 1. Vigyázzunk! Ez egy fontos, de mégis rémisztő figyelmeztetés. Vigyázzunk, mert bajba kerülhetünk, mégpedig nagy bajba. Tele is van az életünk rettegéssel! Még akkor is, ha ez nem téma. A földi életben sok szép és sok rettenetes dolog történhet velünk, és a jóban ijedten gondolunk a lehetséges rosszra, illetve a földi élet végére. Ez a rettegés megrontja a jelent. Ha valaki belekiált az életünkbe, hogy vigyázzunk, akkor erre figyelmeztet: Ne merd elengedni magad! Valahol élvezzük is ezt a „rettegtetést”.

– 2. Vigyázzunk! Akkor lesz igazán rémisztő ez a figyelmeztetés, ha belegondolunk a példázat valódi értelmébe: kívül maradhatunk az Isten országán, a kegyelem ajtaján, az Isten szeretetén. Mi lesz így velünk? Még az is megretten ezen a gondolaton egy pillanatra, akit ez a kérdés nem érdekel, nem érint igazán. Rettenetes a földi élet vége, és az igazán nagy rettenet még csak ezután következhet… (10–11) Közben rettenetes az a veszekedés, ami az éles helyzetben kitört az okos és a balga szüzek között. Az okosak már nem tudtak segíteni, mert akkor ők is lemaradtak volna. A balgák kétségbeesve próbálták pótolni a hiányosságokat. Hiába… (7–11) Olyan „emberiesen” rettenetes ez a jelent. Vigyázzunk!

– 3. Vigyázzunk! Legyünk okosak, előrelátók, mindig készek (13), mint a menyasszonyhoz érkező vőlegény fogadására készülő okos szüzek – nyilván a menyasszony barátnői –, akik olajjal a lámpásukban várták a vőlegényt (4), szemben azokkal a balgákkal, akiknek lámpásukban nem volt olaj (3). Ki az, aki mindig készen van, mindig okos józansággal tettre kész? Ki az, aki mindig, mindenkor „olajozott”, világításra, lángolásra lobbanó, még akkor is, ha álmából verik fel? Persze, sokan lehetünk ilyenek. Egyre több az okos, és mindig kész, és mindenre kész ember manapság, mindenütt…

– 4. Vigyázzunk! Megnyugtat, és nem rettegtet ez a felszólítás, mert Jézus mondja (1). Éppen ezért nem félelmet, hanem megnyugvást ajándékoz ez a figyelmeztetés, amiből féltő szeretet hallik. Csak, ha az Úr mondja, hogy vigyázzunk, akkor nem félünk! Ő már megnyitotta országának ajtaját előttünk. Mi már megérkeztünk. Ez a hit csodája (1). Nincs miért aggódni! Amíg itt vagyunk, tesszük a dolgunkat, amíg tehetjük, megtöltjük mindig a lámpást olajjal, hogy világíthassunk az Ő érkezéséhez (4). Bizony, gyakran elalszunk, nem mindig állunk haptákban, gyakran kevés már a világításhoz szükséges olaj. De amikor az Úr érkezik, akkor Ő maga készít fel bennünket a fogadására, nem a magunk okossága és készsége (6–7). Nem késhetünk le semmiről, mert már minden a miénk (2Korinthus 4,16). Ezért készen vagyunk, éppen ezért nem vagyunk mindenre készek; csak arra, ami Őneki kedves!

Szerző: refdunantul  2020.07.30. 04:00