A FÜGEFA ELSZÁRADÁSA.

– 1. Bármit kérünk, megadja nekünk az Úr, ha hittel kérjük. De, aki hittel kér, valójában csak azt kérheti, hogy mindenben legyen meg az Úr akarata (Máté 6,10), aki mindent jól, javunkra és üdvösségünkre cselekszik. Mi egyebet kérhetnénk még, hiszen minden kérésünk annyira emberi, gyarló, vágyainkkal telített és kétségeinkkel gyengített. Az Úr akaratára hagyatkozva azonban bátran megnyílhatunk az Úr előtt emberként is, mintegy megvallva és egyben az Ő színe elé letéve mindazt, ami bennünk hullámzik, feszül…  (21–22)

– 2. Szükségünk van erre a megnyílásra, és még inkább arra, hogy az Úr tökéletes, megváltó akaratára hagyatkozzunk. Életünk ugyanis: terméketlen fügefa; kora tavaszi gyümölcskezdemény, vagy tavalyról maradt, most beérő gyümölcs sem található rajta, amely apró enyhet nyújthatna a mellettünk éhezőnek. Szép a fügefa, terebélyes, leveles, de gyümölcstelen… Ha ebben az állapotban rögzül az életünk, elsorvadunk és másokat is elsorvasztunk. Kívül még minden rendezettnek tűnik, pedig már terméketlen, sorvadt az életünk. Vigyázzunk, mert pont, aki mellettünk él, azt kell táplálnunk! Példaként egyetlen kérdés: Mivel tápláltad, éltetted ma a házastársadat, mivel örvendeztetted meg? (18–20)

– 3. Jézus itt hatalmasan megmutatja, mivé lehet az emberi élet Isten nélkül, hit nélkül, örök öröm és remény nélkül. Az esemény azonban ugródeszka az evangélium felé: Jézus Krisztus hatalma nem elsorvasztja, hanem megeleveníti az emberi életet. Ezt a hatalmat hitben ragadhatjuk meg. Urunk, adj hitet, örömöt, reményt, hogy ezzel tudjunk táplálni másokat! Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban beteljesedett a Te megváltó akaratod számunkra. Nekünk ez mindenre elégséges (Filippi 4,13).

2Mózes 18

Szerző: refdunantul  2020.07.16. 04:00